Az ironia nyelve a ket vilaghaboru kozotti magyar liraban

Dr. Szilveszter Laszlo Szilard: egyetemi adjunktus, a BBTE oktatója. Könyvében a huszadik szazad húszas-harmincas éveinek magyar lirajahoz kapcsolódó stilisztikai-poétikai jellemzők feltarasara vallalkozik, különös tekintettel azoknak a törekvéseknek az abrazolasara, amelyek a modern, racionalista gondolkodas érvényességét, a tudomanyos megismerés mindenhatósagat, a műalkotas tarsadalmi szerepét vagy az alkotó eredetiségébe vetett hitet kérdőjelezik meg.

Vizsgalatanak kiindulópontja az első vilaghaborút követő korszak irodalmi alkotasaiban megjelenő irónia és önirónia különböző formainak tanulmanyozasa, a szakirodalom altal utómodernnek vagy késő modernnek nevezett költészetre jellemző stilusjegyek alapjan, valamint a korabeli művészeti iranyzatok és az egyes költemények szerkezeti felépitésének tükrében.

„Szilveszter Laszló Szilard könyve értékes hozzajarulas mind a jelenkori irodalomtudomany, mind az egyetemes esztétika gazdagitasahoz. A feszültségekkel teli értékkategóriak – irónia, tragikum – közti ingajaratok hozzaértő elemzése a kiemelt korszak lirajaban, valamint hiteles verselemzései, amelyek révén a két vilaghaború közötti magyar költészet értékeit avatott módon mutatja be, jelen tanulmanyat minden bizonnyal valódi esztétikai élménnyé avatja nem csak a szakma, de az irodalomkedvelő olvasó szamara is.” (DR. Angi Istvan, esztéta, egyetemi tanar)